Hawk & Fisher - Simon R. Green

A Mr és Mrs Smith és a Trónok harca találkozása, egy kis Sherlock Holmesszal fűszerezve. A Hawk & Fisher szokatlan módon egy hatrészes, fantasy környezetbe ágyazott krimi sorozat Simon R. Green-től. Az első kötet 1990-ben jelent meg, de a folytatásokra sem kellett sokat várni. Míg eredeti nyelven 1992-ben jelent meg a hatodik, és egyben utolsó rész, ugyanebben az évben került polcokra a magyar kiadás.

Hawk és Fisher egy velejéig romlott város bűnüldöző házaspárja. A haveni városi őrségben szolgálnak, egy vámpírokkal, vérfarkasokkal, varázslókkal, és egyéb mítikus lényekkel, vagy akár őrült istenségekkel benépesített világban. Egy városban, ahol mindennaposak a testi csonkítások, véres leszámolások. Ezen a züllött helyen néha úgy tűnik, hogy ők az utolsó feddhetetlen őrei a rendnek. Városi őrként elég nagy hírnévnek örvendenek, bár ez nem épp nyomozói kvalitásuknak, mint inkább Hawk csatabárdjának és Fisher kardforgató kvalitásának köszönhető, amivel érvényt szereznek a törvénynek.

A hat könyv története minőségben és műfajban is elég hullámzó. Míg az első rész leginkább egy Agatha Cristie adaptációnak tűnik, a második rész már mintha egy politikai dráma lenne. És ha már második rész, gyorsan megjegyezném, hogy a magyar kiadás hibás sorrendben jelent meg, így például a második rész nálunk harmadikként szerepel, de erről később bővebben.

Hol is tartottam… tehát az első rész (Hawk&Fisher) inkább egy fantasy-krimi. Hőseink egy háznál teljesítenek épp testőri szolgálatot, ahol egy gyilkosság történik. Mivel a gyilkosnak a vendégek között kelllennie, a házat lezárják. Senki sem hagyhatja el, amíg ki nem derítik a gyilkos személyét. Sajnos a gyilkosságok folytatódnak. A fantasy elemek egy ilyen nyomozós rész alatt nem igazán tudnak kidomborodni, de fűszerezik a történet jellegét. Az meg talán csak az én személyes véleményem, hogy hőseink nyomozónak csapnivalók.

Az időrendi sorrend szerinti második rész (Minden a győztesé) egy kellemes bevezető kaland után hirtelen unalmas politikai felvezetővel folytatódik. Engem talán már itt elvesztett ez a kötet. Ugyan az első kötetnél is feltűnt, de itt éreztem csak igazán, hogy mennyire hosszúak a fejezetek. Haven rettegett őrei ugyanis a választások előtti kampánykörútban teljesítenek szolgálatot az egyik fél mellett. Talán érdekesebb lehet azoknak, akik jobban szeretik a politikai drámákat, mert úgy sejtem, hogy az itt elhangzó rengeteg megjegyzendő név alapokat jelent a későbbi kötetekben. Az előző könyv mintájára, egy-két rövidebb akció jelenet és a kulmináció kivételével - számomra - egy elég unalmas fantasy-politikai-drámának mondanám.

Itt már majdnem feladtam az olvasást és mondanom se kell, a második rész ezzel a kampánykörutas időhúzással nagyon lehangolt. Ha tippelgetnem kellene, azt mondanám, hogy a magyar kiadó talán épp emiatt borította fel a sorrendet, nehogy idő előtt olvasókat veszítsen. A sztori nagy része monoton és repetitív volt, viszont a könyv talán utolsó harmada egész jól belehúzott, a végkifejletben egy pozitív *nemáááár* érzéssel. Ha végig ilyen szinten tartotta volna Green a történetet, simán 5/5-re pontoznám, csak hát mire eljut odáig.

De akár az is közre játszhatott a sorrend felborításán, hogy a sorozat harmadik része (Az istengyilkos) megint egy nyomozó “heavy” rész. A hírhedt pár ismét az utcákat járja, ahol rejtélyes, brutális gyilkosságok történnek. Hawkot és Fishert az Istenek utcájába vezénylik, ahol - kapaszkodjatok meg - valaki öli az isteneket, így tehát az Istenvédő osztag segítségére kell lenniük a nyomozásban. Ez a rész talán már inkább fantasy-akció, több “encounter”, utcai zavargás, varázslatok, szekták, őrült istenek. Ami csak kell!

Ezen a ponton kezdtem már beleélni magam, így eddig ez volt a legizgalmasabb része a sorozatnak. Sajnos negatívuma is van, ennek a résznek a fordítása a legsilányabb. Nem sokat nyer az olvasó, hogy anyanyelvén férhet hozzá, ha utána “mit is akarhatott a költő” szinten kell értelmeznie a mondatokat. Olyan tükörfordítások tömkelege sokkolja az olvasót, amelyeket a Google fordító is megirigyelhetne.

Csak azért, hogy szépen sorra vegyük a krimi zsáner elemeit, a negyedik részben (A korcsfajzat átka) már egy kis fedett akció is bejátszik. A bűnüldöző párosnak uyganis egy kémet kell kézre kerítenie, amihez arisztokratáknak kell kiadniuk magukat. A bökkenő csak az, hogy ez halálos bűn Havenben. A történet felépítése nagyon hasonlít az első részhez, egy gyilkosságot követően az épület lezárásra kerül, majd a vendégek között kell a gyilkos és kém nyomára bukkanniuk, miközben meg kell őrizni inkognítójukat is. A gyilkos felderítésében itt már mintha tapasztaltabbak lennének hőseink (vagy az író), mert már inkább hasonlít a cselekmény egy nyomozásra és persze összetettebb is a történet.

Az ötödik könyvre (Harc a becsületért) már egész beleélhette magát az író a saját maga által felépített világba, mert az egész történet szintet lépett és még összetettebb lett. Itt már több szálon fut a cselekmény és a házaspár is külön utakra kényszerül, ahol saját becsületük a tét. A végére mégis úgy éreztem, hogy túl sokat vállalt magára Green, mert addig csűrte-csavarta a történetet, mintha a végére már ő maga is elvesztette volna a fonalat és csak egy összecsapott befejezéssel sikerült lezárnia. Pozitívum volt viszont, hogy azzal, hogy külön utakon jártak hőseink, jobban megmutatkozhatott mindkettejük személyisége. Jobban megismerhettük milyenek valójában, amikor nincs ott a “másik felük”. Illetve szintén jót tett a történetnek, hogy mellék karakterek is nagyobb szerepet kaphattak.

Az már csak az én személyes kínom, hogy kevésbé szeretem a többszálas leírásokat, mert az írónak mindig akkor van kényszere a másik szálra váltani, mikor az aktuálisban épp beindul a cselekmény.

A hatodik rész (Haven csontjai) véleményem szerint a legjobb könyv a sorozatban. Jó lett volna, ha minden része ilyen, de végülis így ez lett a méltó megkoronázása a sorozatnak. Ennek némileg talán ellentmond, hogy egyébként ennél a könyvnél éreztem leginkább, hogy a karakterek párbeszéde mintha valami asztali szerepjáték társaság játékát tükrözné. Tényleg nem tudom eldönteni, hogy ez inkább adott valamit - pl. élethűség - a történethez, vagy szimplán silány volt a maga egyszerűségében. A befejezésről spoiler nélkül csak annyi, hogy szerintem egy ponton már simán lezárhatta volna az író a történetet és tippem szerint csak a fanyalgók fogják bánni, hogy nem így történt.

Ha valaki háklis a sablonokra, akkor arra azért számítson, hogy ez a sorozat sem fog sok újdonsággal szolgálni. Van itt nyomozós krimi, politikai kavarás, szokványos fantasy elemek vagy akár a régi barbár-fantasykre jellemző hentelés, de volt olyan jelenet is, ami engem speciel egy Doctor Who epizódra emlékeztetett. Ha valamiben mégis újat próbál nyújtani, az ezeknek az ötvözése. És bár lehet, hogy a végeredmény nem olyan kiemelkedő, és nem is olyan emlékezetes, mint a Gyűrűk Ura, vagy akár a Harry Potter, mégis egy érdekes világot ismerhetünk meg a sorozat hasábjain, ahogy az első részben elejtett utalásoktól kezdve, majd később már Haven utcáit róva, az arisztokraták termeit is megjárva kibontakozik egy összetett világ. Az egyik részben még a kapitányságra is bepillantást nyerhetünk, ahol igazán lenyűgöző volt számomra a modern krimisorozatokban megszokott fordulatok fantasy környezetbe ágyazott megoldása.

Amitől viszont falra másztam, az a minden könyv elején kötelezően megadott város leírása és főhőseink bemutatása volt. Pár kötet után már nem csak vér unalmas, de dühítő is volt. Értem én, hogy valaki esetleg epizodikusan olvassa, de na! Szintén személyes egyéni problémám, hogy a fejezeteket gyakorta hosszúnak találtam, darabolhatta volna jobban az író.

A fordítás szempontjából a könyvek nyelvezete néhol kissé régies, de a megjelenés dátumát tekintve ez nem akkora meglepetés. A szöveggel többnyire nem volt problémám, csak ritkán akadt meg a szemem néhány furcsa mondaton, melyek hátterében félrefordítást sejtek, de az ilyeneken gyorsan átsiklok. Nem úgy az ominózus kiadásnál, aminél borzasztóan szembetűnő volt a magyartalanság.

Mivel nem egy maradandó műről, illetve annak könyvsorozatáról beszélünk, inkább csak a műfaj rajongóinak ajánlom, vagy olyanoknak, akik még nyitottak új világokra és mindent is fogyasztanak, ami fantasy. Számukra igazán érdekes lehet az anakronisztkus ábrázolásmódja Haven világának. Azonban az igényes művekre szelektálók valószínűleg ezernyi hibát fognak találni a könyvekben, cselekményben, történetvezetésben, így inkább kíméljék magukat ettől.

Mire figyelj

A Hawk & Fisher világával ismerkedni vágyóknak van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy a kötetek magyarul is megjelentek. A rossz hír, hogy ezek a könyvek már csak antikváriumokban érhetők el. Ha mégis sikerül a magyar példányokra bukkanni, mindenképp szem előtt kell tartani, hogy az első résztől eltekintve minden további kötet hibás sorrendben jelent meg, amin a borítókon feltüntetett ugyancsak hibás számozás csak ront. Bár az egyes történetek nem épülnek szorosan egymásra, a visszautalások és az aktuális légkör apró rezdülései nehezen értelmezhetők a nem megfelelő olvasási sorrend esetén. További negatívum, hogy a magyar szöveg néha a google fordítót megszégyenítő mondatszerkezeteket tartalmaz. Így aztán minden adott, hogy alulértékeljük a sorozatot.

Jobban járnak azok, akik angol nyelven szeretnek és tudnak olvasni, hiszen könnyebb beszerezni így a sorozatot és az említett bosszúságok sem érhetik őket. Ez esetben arra kell figyelni, hogy az egyes kiadások többféle címváltozatban is megjelentek.

Az angol és magyar címek helyes időrendi sorrendben:

• Hawk & Fisher
• Winner Takes All / Devil Take the Hindmost / Minden a győztesé
• The God Killer / Az istengyilkos
• Wolf in the Fold / A korcsfajzat átka
• Guard Against Dishonor / Harc a becsületért
• The Bones of Haven / Two Kings in Haven / Haven csontjai

Ez azt jelenti, hogy a magyar borítókon feltüntetett számozás alapján a helyes sorrend: 1, 3, 2, 6, 4, 5

Gyűjteményes kiadásban a sorozat két részletben jelent meg az usában:

• Swords of Haven - ami az első három részt tartalmazza
• Guards of Haven - ami a másik három részt tartalmazza

Illetve ugyanez a brit szigeteken, azonos felosztással:

• Haven of Lost Souls
• Fear and Loathing in Haven

Bónusz

Még egy morzsa azoknak, akik olvasták és megkedvelték a Hawk és Fisher világát. Az írónak van egy másik könyvsorozata a “The Forest Kingdom”, ami szintén ezen a világon játszódik, bár nem Havenben. Ráadásul a Hawk&Fisher sorozat ennek csak egy mellékszála, így én speciel nagyon kíváncsi vagyok rá. Sajnos ezek a könyvek már magyarul nem jelentek meg.

The Forest Kingdom sorozat részei:

• Blue Moon Rising (1991)
• Blood and Honour (1992)
• Down Among the Dead Men (1993)
• Beyond the Blue Moon (2000)
• Once in a Blue Moon (2014)

A hozzám hasonló időrend mániásoknak annyit kell tudni erről, hogy a Blue Moon Rising a Hawk&Fisher első része előtt játszódik, amit követően a két sorozat kötetei nagyjából párhuzamosan futnak, majd a Beyond the Blue Moon már a The Bones of Haven (Haven csontjai) után játszódik.

Az író számos könyv sorozattal büszkélkedhet, magyarul azonban a Hawk&Fisher sorozat mellett csak egy scifi, a Ködvilág és a borítón említett Robin Hood novelizáció jelent meg